Enterovírus és ízületi fájdalom

Négy szerkezeti fehérjéjük van. A családba tartozó vírusokat nagyságuk, finomabb morfológiájuk, savérzékenységük és néhány egyéb tulajdonságuk alapján soroljuk genusokba, ezeken belül a nagyszámú szerotípust pedig VN vagy egyéb szerológiai próbákkal különböztetjük meg.

Az idetartozó vírusok általában fajspecifikusak, kivéve a cardiovírusokat és a ragadós száj- és körömfájást előidéző vírusokat.

Gyomor-bélhurut

A Picornaviridae családba tartozó vírusok közül állatorvosi szempontból az alábbiaknak van jelentősége. Az Enterovirus genus tagjai viszonylag ellenállóak a környezet fizikai és kémiai hatásaival szemben, fertőző képességüket pH 3—9 között megtartják, a rothadás és a beszáradás azonban hamar tönkreteszi őket. Természetes viszonyok között elsősorban a bélnyálkahártya hámsejtjeiben szaporodnak és a fertőződést követően egy ideig a bélsárral nagy tömegben ürülnek.

A fertőződés szájon át történik. A bélben történő szaporodásuk nem jár klinikai tünetekkel, a enterovírus és ízületi fájdalom útján szétszóródva azonban meningitist, meningoencephalitist, myocarditist, légúti tüneteket, illetve a hámszövetekben hólyagképződéssel járó betegségeket idéznek elő.

Vitalitás az ízületi problémák

Az enterovírusokra jellemző a szűk gazdaspektrum. Ide tartoznak az ember, a szarvasmarha, a sertés és a madarak enterovírusai. Ilyenek a fertőző sertésbénulás Teschen, Enterovírus és ízületi fájdalom vírusaz egyéb sertés enterovírusok okozta szórványosan előforduló encephalomyelitisek, a sertés hólyagos betegsége, a csirkék fertőző agy- és gerincvelő-gyulladása és a kacsák vírusos májgyulladása.

Az emberben előforduló nagyszámú ez ideig legalább 70 enterovírus szerotípusnak enteric cytopathogenic human orphan, ECHO is csak egy része okoz betegséget. Enterovírus és ízületi fájdalom közül különösen fontos a fertőző gyermekbénulás poliomyelitis, 1—3 szerotípusú human enterovírusoka különféle coxsackievírusok Coxsackie A és B, számos szerotípus okozta septicus meningitis, herpangina, myocarditis, conjunctivitis stb.

Ez utóbbi vírust ma már önálló Hepatovirus genusba sorolják. A Rhinovirus genus tagjai a pH 6 alatti savas közeg iránt érzékenyek. A felső légutakban, főleg az orr nyálkahártyájában szaporodnak.

Homológ fajú sejttenyészetekben a szokásos 37 °C helyett 33 °C-on szaporíthatók. Szarvasmarhákból és lovakból is ez ideig három-három, emberből pedig kb. Szarvasmarhában és lovakban a rhinovírusok széles körben előfordulnak. A felnőtt, klinikailag egészséges állatok többségének vérsavójában az egyes rhinovírus szerotípusokkal szemben VN-próbával ellenanyagok mutathatók ki. E vírusok pathogenitása kétséges, alkalmanként azonban más vírusokkal, illetve baktériumokkal együtt részt vehetnek légúti tünetek kialakításában.

A Cardiovirus genus tagjai hasonlóak az enterovírusokhoz, de savas közeg iránt érzékenyek, ide tartozik egyebek mellett az encephalomyocarditis EMC vírusa, amely elsősorban a központi idegrendszert és a szívizomzatot betegíti meg. Ez a vírus főleg rágcsálókban fordul elő, de fogékony iránta a sertés, egyéb háziállat fajok és az ember is.

Az Aphthovirus genusba tartoznak a ragadós száj- és körömfájást előidéző vírusok. A savi vegyhatásra pH 6 alatt érzékenyek, elsősorban a hámsejtekben szaporodnak.

Még ajánljuk

A sertés enterovírusok okozta betegségei A sertés enterovírusok széles körben előfordulnak, a hagyományos viszonyok között tartott sertésállományok bélsarából egyik-másik szerotípus gyakran izolálható. Sertés eredetű sejtekben szaporíthatók, CP hatásuk alapján három csoportba sorolhatók.

Ez ideig összesen 11 szerotípusuk ismert. Az 1-es szerotípusba tartozó vírustörzsek idézik elő a fertőző sertésbénulást és a Talfan betegséget, de néhány egyéb szerotípus is képes enyhe idegrendszeri tünetekkel járó betegséget előidézni, míg a 9-es szerotípus a sertés hólyagos betegségének az okozója Szent-Iványi, Fertőző sertésbénulás A fertőző sertésbénulás enterovirus encephalomyelitis, tescheni betegség a sertés idegrendszeri tünetekkel, többnyire a hátulsó végtagok petyhüdt bénulásával járó betegsége.

A enterovírus és ízületi fájdalom először Trefny a csehországi Teschen a mai Cesky Tesin környékén állapította meg, vírusos oktanát Klobuk tisztázta. A betegség enyhe tünetekkel járó formáját a Talfan betegséget először Harding és mtsai. A tartós bénulásokkal járó tescheni betegség két gócban fordul elő, Közép-Európában így Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában, Lengyelországban, Németországban, az egykori Jugoszláviában, hazánkban stb.

Közép-Európában a betegség bejelentési kötelezettség alá vonása és a fertőzött állományok felszámolásának eredményeként a betegség az utóbbi évtizedben szórványossá vált. A betegség enyhe tünetekkel járó formáját, a Talfan betegséget, viszont megállapították Nyugat-Európa országaiban, Észak-Amerikában és Enterovírus és ízületi fájdalom is. A fertőző sertésbénulás vírusa a sertésenterovírusok 1-es szerotípusába tartozik és sem CP-hatásban sem pedig szerológiailag nem különbözik az ugyancsak az 1-es szerotípusba tartozó, de gyenge virulenciájú Talfan vírustörzsektől.

Mi is az enterovírus?

A vírus sertésvese sejttenyészetekben a erős fájdalomcsillapító kenőcs az ízületek számára lekerekedésével, majd teljes pusztulásával járó CP elváltozásokat okoz.

Sejttenyészetben passzálva a vírus gyorsan attenuálódik. Az egyes törzsek virulenciájában jelentős enterovírus és ízületi fájdalom vannak.

A további enterovírusok részben CP hatásuk, illetve VN-próba alapján szerotípusuk szerint különböztethetők meg egymástól Szent-Iványi, A sertés enterovírusok ellenálló képessége nagy. Beszáradva, illetve rothadó anyagokban a 3 hetet túlélik. Legalább ilyen hosszú ideig életben maradnak hígtrágyában is. A sertés enterovírusok iránt csak a sertés fogékony. Mint az enterovírusok általában, a fertőző sertésbénulás vírusa is a bélnyálkahártyában szaporodik és a bélsárral kb.

A fertőzés fő forrása ezért a bélsár. A fertőzött sertéseknek csak kis része betegszik meg, a fertőzött gócokban azonban sok, tünetmentes, vírusürítő sertéssel kell számolnunk. A Talfan betegség vírusa jóval szélesebb körben elterjedt, mint a fertőző sertésbénulásé, mégis a betegség ritkábban fordul elő, mert sok sertésállományban a vírus endémiás jelenléte miatt a fogékony korban lévő malacoknak colostralis védettsége van és csak az idegenből behozott, többnyire süldő kocák malacai betegszenek meg.

A betegség átvitelében elsősorban élő sertések és a levágottak termékei közül főként a enterovírus és ízületi fájdalom, valamint az agy- és gerincvelő játszik szerepet. Ezért enterovírus és ízületi fájdalom kórokozó közvetítésében a konyhai hulladékot tartalmazó mosléknak is jelentős szerepe lehet.

A vírus beszáradással, hővel és savanyú pH-értékkel szembeni aránylag nagy ellenálló képessége miatt enterovírus és ízületi fájdalom bélsárral szennyezett lábbeli, szállítóeszközök, ivóvíz, takarmány stb. A sertések többnyire szájon át fertőződnek és a tünetmentesen átvészelő sertések, főként nagy állományokban, korlátlan ideig fenntarthatják a fertőzési láncot.

A betegség három egymást követő fázisban zajlik le. A szájon át felvett vírus először az emésztőcsatorna hámjában szaporodik el enteralis fázis.

A járványos mellhártya-fájdalom

Ezt követi a viraemiás fázis, amikor a vírus a vérárammal szétszóródik a szervezetben, majd a harmadik fázisban a központi idegrendszerben szaporodik el neuralis fázis. A két első fázis tünetmentesen zajlik le, klinikai tünetek csak a neuralis fázisban vannak az ember poliomyelitisének a kórfejlődése ugyanilyen.

A fertőzött állatoknak azonban, a vírus virulenciájától és a sertések életkorával, továbbá immunállapotával kapcsolatos fogékonyságától függően, csak egy kis része betegszik meg. A fertőződött sertések nagyobb részében a kórfejlődés az első fázisban elakad.

Az ízületi fájdalom tünetei, okai és kezelései

A vírus a bélben szaporodik, és a bélsárral ürül, de az állatok klinikailag nem betegszenek meg, immunológiailag azonban áthangolódnak. A bélbeli lokális immunitás kifejlődésének tulajdonítható, hogy a vírusürítés a fertőzött állatokban 6—8 hét alatt megszűnik. Előfordulhat, hogy az orron át felszippantott vírus a szaglóidegek mentén jut be a központi idegrendszerbe és ilyenkor rövidebb lappangási idővel az agyvelő megbetegedésére utaló tünetek uralják a kórképet.

Nincs adatunk arra, hogy a vírus a vemhes kocákban átmenne a magzatokba, ezért a betegség terjedésében a vírus vertikális átvitelének, mint enterovírus és ízületi fájdalom emlősök enterovírusainál általában, nem tulajdonítanak gyakorlati jelentőséget. A betegség lappangási ideje többnyire 7—30 nap.

A betegség első, a bénulásokat megelőző stádiumában enyhe általános lázas tünetek, étvágytalanság, kedvetlenség fordulhat elő, amely 1—3 napig tart. Ezt követi az agy- és gerincvelő burkainak meningitisvalamint az agy- és gerincvelőnek a megbetegedése encephalitis, myelitis. Az agyburkok megbetegedésére utaló egyik tünet lehet a bőr feltűnő érzékenysége. Az ilyen sertés a bőr érintésére, főként pedig a szőr ellenében történő simogatásra élénk fájdalomérzéssel reagál, összerándul és felvisít.

Enterovírus fertőzéshez társuló arthritis: echovirus, Coxackievirus B

Az agyvelő egyes idegdúcainak a gyulladására utal a szemrezgés nystagmusa fogcsikorgatás, egyes arcizmok rángógörcse és esetleg hangtalanság, hányás, valamint a légzési zavar. A betegségre legjellemzőbb bénulási tünetek a gerincvelő megbetegedésére utalnak.

Többnyire a hátulsó, majd az elülső végtagok gyengesége és fokozatosan kialakuló petyhüdt bénulása közben a vegetatív funkciók, a enterovírus és ízületi fájdalom és a hólyag záróizmai zavartalanul működnek, a tudat is zavartalan. A beteg állat járása mind bizonytalanabbá válik, majd a hátulsó Az állat légzésbénulás miatt hullik el.

A hátulsó testfél bénulása Az általános agy- és gerincvelő-gyulladásra utaló kórkép főként fiatal malacokon és süldőkön enterovírus és ízületi fájdalom, felnőtt sertéseken viszont gyakoribb a gerincvelő-gyulladásos forma, főként a hátulsó végtagok tartós bénulásával. Előfordul a betegség abortív alakja is, amikor rövid ideig tartó, enyhe bénulásos tünetek után teljes gyógyulás következik enterovírus és ízületi fájdalom.

A meggyógyuló állatokon gyakran marad vissza egyes izomcsoportok és végtagok bénultsága vagy működési zavara.